Határtalanul – Erdélyben

Iskolánk 11.B osztálya az  Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett “Határtalanul – Együttműködés középiskolák között” – keretében  (HAT-18-02-0028) 5 napos erdélyi utazásra indult szeptember 17-én.

„Mesék útján…”  2018.09.17-21 Sepsiszentgyörgy – Torockó

Úti beszámolónk következik:

Határtalanul – Erdélyi utazás

2018.09. 17-21.

Egy csapat nemeses, a lelkes 11. b osztály és kísérő tanáraik (Somfai Barbara, Lovrity Andrea, Szanyi Ildikó és Fekete Anikó) szeptember 17-én vágtak neki a messzi Erdély felfedezésének a Határtalanul program keretében.

Buszunk Budapestről indult, igen korán, reggel 5-kor, és csak estére érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre. Ott körbevezettek minket partneriskolánkban, a Puskás Tivadar Líceumban. Vendégváró falatokkal kínáltak és meséltek magukról, Erdélyről, az erdélyi színjátszásról. Este a diákok és a tanárok közül velünk jöttek néhányan, és a mi szállásunkon, a Sepsiszentgyörgy mellett fekvő Illyefalván fogyasztottuk el közösen a vacsoránkat. Aztán elfoglaltuk szobáinkat, melyeket egy régi erődtemplom bástyáiból alakítottak ki.

Másnap körbesétáltunk a városban, megnéztük a Tamási Áron Színházat is. Később a közös játékok során igyekeztünk minél jobban megismerni erdélyi diáktársainkat, akik minden várakozásunk ellenére ugyanolyan modern, 21. századi fiatalok, mint mi. Így a régi hiedelmekre való visszaemlékezés kissé nehézkesen ment. Nemeses lendületünk és drámás játékaink és először meglepték őket, de végül is felvették a ritmust, és ugyanúgy élvezték a feladatainkat, mint mi. Sok történetet, legendát, helyi hiedelmet megosztottak velünk, amilet lejegyeztük és élőképekben meg is jelenítettünk. Ezek alapján fogjuk majd megírni a közös történetünket, amit színpadra is állítunk hamarosan.

A harmadik napon közösen folytattuk a buszos túránkat, melynek során ellátogattunk a Székelyföld nevezetes helyeire. Kézdivásárhelyen az érdekes céhmúzeumban művelődtünk, Bálványosfürdőn a furcsa víz kibugyogásaiba, a mofettákba lógattuk a lábunkat, a Szent Anna-tónál rengeteg képet készítettünk magunkról, egymásról és a tájról is, de sajnos medvékről nem sikerült. A fárasztó nap estéjén még felelevenítettük egy korábbi sikeres előadásunkat, amit ajándék gyanánt előadtunk a vendéglátóinknak. Sikerünk volt, és az együtt töltött idő egy fogadással és zenés-táncos mulatsággal zárult. Itt sikerült igazán összebarátkoznunk az erdélyiekkel, de ezen az estén búcsút is vettünk tőlük, és másnap korán indultunk tovább a következő állomásunkra: a csodálatos Torockóra.

A falubeliek kedvessége, az építészet, a gasztronómia, egészében a hely hangulata elvarázsolt bennünket. Ekkor már csak magunk voltunk, de remek estét csaptunk. Másnap reggel, akik nem nyögték az este fáradalmait, azok a bátrak felmásztak a híres torockói Székelykőre, ahonnan a panoráma lélegzetelállító. A levegő olyan tiszta, hogy a következő látogatásig elraktároztunk belőle a tüdőnkbe és a szívünkbe egy jó adagot. Délben újra beszálltunk a buszba, és szuvenírekkel felszerelkezve hazafelé vettük az irányt. Útközben megálltunk a tordai sóbányánál, amit hiba lett volna kihagyni.

Ennyi kaland után, fáradtan, ámde boldogan szenderedtünk álomba kissé kényelmetlen buszos üléseinkben.

Köszönjük ezt a hetet, ami remek együttlét és rápihenés volt az előttünk álló tanévre. Új barátainkkal azóta is tartjuk a kapcsolatot – hiszen mindnyájan 21. századi diákok vagyunk – és örömmel és érdeklődéssel várjuk tavaszi érkezésüket!

Bürger Nina, 11. B

Nincsenek hozzászólások

Hozzászólás írása